Különleges együttes ez, ami elvontsága miatt nem vonzott túl nagy tömegeket, inkább csak művészkörökben volt ismert. 1966-ban viszont felfigyelt rájuk Andy Warhol ( az együttes neve akkoriban Andy Warhol's Exploding Plastic volt) Warhol segítségével pedig sikerült egy nevesebb kiadóhoz kerülniük, így már nem csak underground körökben volt ismerős a nevük. Ezen felül pedig egy német énekesnőt, (Nico-t) is behozott a zenekarba. Az együttes 64'-ben indult és úgy 73'-ig volt igazán aktív. Az első album 67'-ben jelent meg, a The Velvet Underground and Nico , ami szerintem a legjobb. Itt jelentek meg a zenekar védjegyeinek számító hatások: a gitár, és az erősítő, vagy a mikrofon közti tudatos gerjedés, a különleges dalszövegek. A tagok között sok volt a konfliktus, mindenki mást és mást szeretett volna. Az összetűzések hatására Nico távozott a zenekarból, elkezdett szólózni, de 88'-ban meghalt agyvérzésben. Így a többiek négyen folytatták, és szépen lefektették, sok későbbi stílus alapjait, amiket később például a new wave előadók is felhasználtak. Az első albumukon kívül érdemes még letölteni a Loaded, és a The Velvet Underground albumokat, azok még elég jók. Hetvenes évek eleji feloszlásuk után még kétszer is összeálltak, 1996-ban bekerültek a Rock and Roll Hall of Fame - be, két számuk pedig bekerült a Rolling Stone Magazin, "Minden Idők 500 Legjobb Száma" listájába. Szöval nincs más hátra mint meghallgatni őket!
The Velvet Underground
2007.08.16. 01:50 | túró | 4 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://turoscitrom.blog.hu/api/trackback/id/tr6141146
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
royaljerry · http://royaljerry.wordpress.com/ 2007.08.20. 14:31:46
Hali, igazán nem belekötni szándékozom, és valóban elismerésem egy velvetes postért, ez ma egyre ritkább (tán nem divat), azonban pár állítást pontosítanék a történelmi hűség érdekében:
1) A VU még művészkörökben sem volt ismert '66 előtt, sőt, egyáltalán nem (akárhol), tekintve, hogy Lou Reed és két barátja (John Cale és Sterling Morrison) '65-ben még épp egyszerre kacérkodtak a mókás hillbilly, a durva blues és az avantgarde jazz között történő választáson (vö. Cale, aki a Tony Conrad-féle Dream Syndicate-ből érkezett, és a kortárs, míg Reed, aki a bölcsészkar-versírás felől közelített és a blueszene iránt érdeklődött; további demonstráció a 'Peel Slowly And See' c. gyűjteményes doboz első lemezén, valamint a WMFU blogról letölthető 1964-es pre-Velvet, Reed és Cale-féle 'The Ostrich' c. munka, ld. blog.wfmu.org/freeform/2007/07/the-ostrich-mp3.html), de leginkább saját szórakoztatásukra zenéltek.
2) A VU neve soha nem volt 'Andy Warhol's Exploding Plastic'. Aminek valami köze volt az itt citált mondathoz, az az '(Andy Warhol's) Exploding Plastic Inevitable' performance teljes címe, mely idézett művész 1966-os és '67-eleji utazó előadása volt. Itt jegyezném meg, hogy a szakirodalom eltér a Velvet Underground név eredetét illetően - egészen pontosan abban, ki találta ki, hogy ez az eredetileg egy szado-mazo regény címeként (sem, vagy alig) ismert kifejezés legyen az akkor még 'Primitives'-ként (is) futó együttes neve. A már említett összkiadás mellékletében a következő két mondat utal erre az aktusra: 'Reed, Cale, Morrison and MacLise called their band the Warlocks and then the Falling Spikes. They finally settled on the Velvet Underground after a trashy book about sado-masochism by Michael Leigh, a copy of which Tony Conrad had found lying in the street on the Bowery.' - vagyis sem Warholnak, sem az e tekintetben szintén felemlegetett (de csupán később csatlakozott) dobosnak, Maureen Tuckernek nincs köze hozzá.
3) Warholnak ugyan valóban sikerült leszerződtetnie őket a Verve-hez, de az első lemez anyaga sajnos majdnem egy évig (1966) pihent a fiókban, és csak 1967-ben sikerült kiverekedniük a megjelentetést, de még ezután sem lett ismert a nevük 'underground körökön' kívül. Szőnyei Tamás 'Az új hullám évtizede 2.' c. könyv 13. oldalán található lábjegyzete szerint ebből az albumból annak idején összesen 35000 példány kelt el, ami még viccnek is kevés (vö. az akkoriban regnáló pszichedelikus rockzenét játszó - akár másodvonalbeli - zenekarok sokszázezres eladásaival). Népszerűséget underground körökön kívül először Reed-nek sikerült szólóénekesként kiharcolnia a hetvenes évek elején David Bowie támogatásának köszönhetően.
4) Nico-t valóban Warhol erőltette, de már akkor is ki nem mondott megállapodás volt Reed és a pop-art művész között, hogy a díva rövid időn belül repül a zenekarból, Lou-nak ugyanis komoly aggályai voltak a hölggyel - ám ez nem akadályozta meg őt abban, hogy - még a banános lemez előtt, '65-ben ne írjon neki Cale-lel együtt egy komplett lemezt (Chelsea Girls) -, Reed ki nem állhatta a velejéig a két háború közötti német világot megtestesítő germán szőkeséget (ld. Reed brooklyn-i zsidó asszimiláns gyökereit). Nem véletlen az első lemez címe sem, ahol Nico '&'-jellel feltüntetve szerepel.
5) Az együttes nem 64'-ben indult, és nem 73'-ig volt igazán aktív. Ezen a néven - ld. fent - 1965-ben jelentkeztek először, és Reed távozását követően (1970) már annyira nem beszélhetünk aktív együttesről, hogy az utolsó, még saját nevükön kiadott korongjuk (Squeeze) egyetlen hivatalos Velvet mono- vagy diszkográfiában sem szerepel.
6) Nico halálát illetően is eltérnek az életrajzok, az agyvérzés valóban a legvalószínűbb (biciklizés közben, a heroinról való egyik - sokadik - leállási kísérlete után).
7) A többiek valóban négyen folytatták, de az utolsó évben már csupán Reed és Morrison maradtak meg az eredeti felállásból. Először a manager szerepét betöltő Warholt rúgta ki, majd Cale-lel veszett össze (helyére Doug Yule érkezett), és később Tucker távozott szülési szabadságra (helyére Billy Yule érkezett) - lemezről lemezre változott az összetétel.
8) Az első lemez tényleg kiemelkedik, ám az összes többi közül lehetetlen egyet is megnevezni, melyikük lenne a 'második legjobb' - mindegyik az. Ha azonban a 'Loaded' és a - harmadik - 'The Velvet Underground' erre érdemesültek, akkor a fent említett 'a gitár, és az erősítő, vagy a mikrofon közt tudatos gerjedés, a különleges dalszövegek' okán legalább ennyire (sőt: ezek alapján méginkább) jogos a második, 'White Light/White Heat' lemez beszerzése, melyről két szám is megérdemli az 'örök fantasztikum' jelzőt: 'The Gift', amelyen először hallható a rocktörténetben párhuzamos történetmesélés a két hangsávon, és a 'Sister Ray', melyet a Joy Divisionnek (és még pár előadónak) volt szerencséje feldolgozni, és amely de facto a punk hangzás alapvetése úgy, ahogy van.
9) Hetvenes évek eleji feloszlásuk után már soha nem álltak össze, csupán vállaltak két-három fellépést, melyek közül az 1993-ban a Párizsi Olympia színpadon előadott két koncertjüket lemezen is kiadták. Ma már sajnos ezt nem tehetik meg, tekintve, hogy a (tágan értelmezett) tagok közül ketten is (Nico, Morrison) halottak.
1) A VU még művészkörökben sem volt ismert '66 előtt, sőt, egyáltalán nem (akárhol), tekintve, hogy Lou Reed és két barátja (John Cale és Sterling Morrison) '65-ben még épp egyszerre kacérkodtak a mókás hillbilly, a durva blues és az avantgarde jazz között történő választáson (vö. Cale, aki a Tony Conrad-féle Dream Syndicate-ből érkezett, és a kortárs, míg Reed, aki a bölcsészkar-versírás felől közelített és a blueszene iránt érdeklődött; további demonstráció a 'Peel Slowly And See' c. gyűjteményes doboz első lemezén, valamint a WMFU blogról letölthető 1964-es pre-Velvet, Reed és Cale-féle 'The Ostrich' c. munka, ld. blog.wfmu.org/freeform/2007/07/the-ostrich-mp3.html), de leginkább saját szórakoztatásukra zenéltek.
2) A VU neve soha nem volt 'Andy Warhol's Exploding Plastic'. Aminek valami köze volt az itt citált mondathoz, az az '(Andy Warhol's) Exploding Plastic Inevitable' performance teljes címe, mely idézett művész 1966-os és '67-eleji utazó előadása volt. Itt jegyezném meg, hogy a szakirodalom eltér a Velvet Underground név eredetét illetően - egészen pontosan abban, ki találta ki, hogy ez az eredetileg egy szado-mazo regény címeként (sem, vagy alig) ismert kifejezés legyen az akkor még 'Primitives'-ként (is) futó együttes neve. A már említett összkiadás mellékletében a következő két mondat utal erre az aktusra: 'Reed, Cale, Morrison and MacLise called their band the Warlocks and then the Falling Spikes. They finally settled on the Velvet Underground after a trashy book about sado-masochism by Michael Leigh, a copy of which Tony Conrad had found lying in the street on the Bowery.' - vagyis sem Warholnak, sem az e tekintetben szintén felemlegetett (de csupán később csatlakozott) dobosnak, Maureen Tuckernek nincs köze hozzá.
3) Warholnak ugyan valóban sikerült leszerződtetnie őket a Verve-hez, de az első lemez anyaga sajnos majdnem egy évig (1966) pihent a fiókban, és csak 1967-ben sikerült kiverekedniük a megjelentetést, de még ezután sem lett ismert a nevük 'underground körökön' kívül. Szőnyei Tamás 'Az új hullám évtizede 2.' c. könyv 13. oldalán található lábjegyzete szerint ebből az albumból annak idején összesen 35000 példány kelt el, ami még viccnek is kevés (vö. az akkoriban regnáló pszichedelikus rockzenét játszó - akár másodvonalbeli - zenekarok sokszázezres eladásaival). Népszerűséget underground körökön kívül először Reed-nek sikerült szólóénekesként kiharcolnia a hetvenes évek elején David Bowie támogatásának köszönhetően.
4) Nico-t valóban Warhol erőltette, de már akkor is ki nem mondott megállapodás volt Reed és a pop-art művész között, hogy a díva rövid időn belül repül a zenekarból, Lou-nak ugyanis komoly aggályai voltak a hölggyel - ám ez nem akadályozta meg őt abban, hogy - még a banános lemez előtt, '65-ben ne írjon neki Cale-lel együtt egy komplett lemezt (Chelsea Girls) -, Reed ki nem állhatta a velejéig a két háború közötti német világot megtestesítő germán szőkeséget (ld. Reed brooklyn-i zsidó asszimiláns gyökereit). Nem véletlen az első lemez címe sem, ahol Nico '&'-jellel feltüntetve szerepel.
5) Az együttes nem 64'-ben indult, és nem 73'-ig volt igazán aktív. Ezen a néven - ld. fent - 1965-ben jelentkeztek először, és Reed távozását követően (1970) már annyira nem beszélhetünk aktív együttesről, hogy az utolsó, még saját nevükön kiadott korongjuk (Squeeze) egyetlen hivatalos Velvet mono- vagy diszkográfiában sem szerepel.
6) Nico halálát illetően is eltérnek az életrajzok, az agyvérzés valóban a legvalószínűbb (biciklizés közben, a heroinról való egyik - sokadik - leállási kísérlete után).
7) A többiek valóban négyen folytatták, de az utolsó évben már csupán Reed és Morrison maradtak meg az eredeti felállásból. Először a manager szerepét betöltő Warholt rúgta ki, majd Cale-lel veszett össze (helyére Doug Yule érkezett), és később Tucker távozott szülési szabadságra (helyére Billy Yule érkezett) - lemezről lemezre változott az összetétel.
8) Az első lemez tényleg kiemelkedik, ám az összes többi közül lehetetlen egyet is megnevezni, melyikük lenne a 'második legjobb' - mindegyik az. Ha azonban a 'Loaded' és a - harmadik - 'The Velvet Underground' erre érdemesültek, akkor a fent említett 'a gitár, és az erősítő, vagy a mikrofon közt tudatos gerjedés, a különleges dalszövegek' okán legalább ennyire (sőt: ezek alapján méginkább) jogos a második, 'White Light/White Heat' lemez beszerzése, melyről két szám is megérdemli az 'örök fantasztikum' jelzőt: 'The Gift', amelyen először hallható a rocktörténetben párhuzamos történetmesélés a két hangsávon, és a 'Sister Ray', melyet a Joy Divisionnek (és még pár előadónak) volt szerencséje feldolgozni, és amely de facto a punk hangzás alapvetése úgy, ahogy van.
9) Hetvenes évek eleji feloszlásuk után már soha nem álltak össze, csupán vállaltak két-három fellépést, melyek közül az 1993-ban a Párizsi Olympia színpadon előadott két koncertjüket lemezen is kiadták. Ma már sajnos ezt nem tehetik meg, tekintve, hogy a (tágan értelmezett) tagok közül ketten is (Nico, Morrison) halottak.
túró 2007.08.20. 18:24:12
Látom vágod a történetüket! :) Gondoltam hogy nem lesz tökéletes amit írtam. Megtetszett a zenéjük, és pár oldalon utánuk néztem. Hát ezek szerint nem volt tökéletes amit ott találtam. :) csak próbáltam valamelyest felhívni rájuk a figyelmet.De rajtuk kívül is van azért még nagyon sok jó együttes, amiről nagyon sokan még csak nem is hallottak :) Az volt a célom ezzel a posttal, és az egész oldallal, hogy akit érdekel a kicsit kevésbé ismert zenék világa, az itt kaphat ötleteket, hogy mibe érdemes belehalgatni. És kösz a hozzászolásodat, így legalább ki van javítva amit elrontottam :)
royaljerry · http://royaljerry.wordpress.com/ 2007.08.20. 19:00:10
Bocs tényleg, nem kötözködni akartam, csak segíteni, sőt, gratula a posthoz, végre valaki itthon is ír róluk mostanában. Én meg a NOFX-nek nézek utána, állítólag megéri. :)
royaljerry · http://royaljerry.wordpress.com/ 2007.08.20. 19:07:47
Ja, még valami: "Az volt a célom ezzel a posttal, és az egész oldallal, hogy akit érdekel a kicsit kevésbé ismert zenék világa, az itt kaphat ötleteket" - na, ebben talán tudok segíteni, ha szeretnéd. :) (mail me, ld. a blogomon.)
